Első jógatábori emlékek Zselickisfaludról!

Hála és köszönet mindenkinek a lelkes és kitartó részvételért! Remélem sikerült maradandó élményben részesíteni mindenkit.

Mivel még annyira rövid ideje gyakorlunk együtt, (hisz a stúdió csak áprilisban volt egy éves) és jónéhányan még csak pár hónapja jártok gyakorolni, a legtöbben csak bizonyos napokon, vagy bizonyos stílusú órákon vesztek mindig részt, ezért az elsődleges célom az volt, hogy minél változatosabb képet adjak arról, mi mindenről is szól és szólhat a jóga gyakorlás és hogy mennyi lehetőség, változatosság rejlik benne.

Ezért aztán az ashtanga kezdő sorozatával a Yoga Chikitsá-val kezdtük az első délutánt a hosszú út után. Ez lassabb, kicsit tagoltabb stílus révén nem annyira megerőltető, de kellemes átmozgatást, nyújtást ad és fel is frissít, ha nem erőlteti túl magát a sadaka (gyakorló). A szabadban gyakorlás persze mindig több kihívást jelent, a talaj egyenetlensége, a nap és a repülő illetve csúszó-mászó egyedek miatt. Ez nehezíti az elmélyülést. Mivel legtöbben még nem gyakoroltatok a szabad ég alatt, ez is egyfajta érdekes tapasztalat, amelyre egy efféle jógatábor jó alkalmat kínál.

Az első vacsora nem volt teljesen zökkenőmentes, de igyekeztem gyorsan korrigálni. Igen, legközelebb külön gondolni fogok a gyerekekre is, ha hasonló jellegű, családos-családias tábort csinálunk. Nem is értem, miért nem eszik meg a salátát :-)-beleértve persze az enyémeket is… Talán mert gyerekből vannak… szóval gyerekmenüt külön kérnem kell. Hál’ istennek a konyha ezt a dolgot eléggé rugalmasan kezelte.

A gazpacho az én ötletem volt, bár nem éppen úgy készült el, ahogyan megszoktam az ízét, de ha történetesen nincs annyira hűvös az első estén, még nagyon frissítő is lehetett volna. Ha a csoport felének ízlett, az már egészen jó arány. A chili a salátában valóban okozott némi fennakadást, igazából bennem sem tudatosult a menü láttán, hogy ilyen menyiségben is előfordulhat az ételben, a chiliket kipiszkálva viszont szerintem fimon volt, különösen az öntet.

Az észrevehető volt, hogy a kései vacsora végére mindannyian elfáradtunk, mindenki nagyon gyorsan ágyba bújt, kivéve a keménymagot a társalgóban. Igaz, lányok? Nem biztos, hogy jó döntés volt az éjféli kimaradás a másnap reggelt tekintve, de legalább jót beszélgettünk…

Szóval én is éreztem, hogy kevés volt a pihenés az első nap után, de remélem ezt nem vettétek észre a szombat reggeli vinyasa órán. Szeretem a reggeli gyakorlást, mert teljesen más hangulata van, mint az estinek és nagyon meghatározza az egész napot. Mikor elkezdtem jógázni ez volt a legnehezebb:
reggel gyakorolni. Most megtapasztalhattátok, hogy mennyivel óvatosabban kell reggel mozdulni, amikor még minden rozsdás az éjszakai „mozdulatlanság” után, mint este. A reggeli jóga számomra azonban, elsősorban a mentális hatásai miatt fontos.

Az ülés és a légzés.. igen…egy másik fontos tapasztalat…az ászanák előkészítik a gerincet az egyenes tartásra és ellazítják a csípőt a földön üléshez… a legtöbb európai ember számára nagyon nagy nehézséget jelent huzamosabb ideig ülni a földön. Azonnal kiderülnek a gyengeségek, előjönnek a fájdalmak, hirtelen minden kényelmetlen lesz és zsibbad. Ezért a meditáláshoz önfegyelem szükséges és elengedés. El kell engedni a belső beszédet, az egó hangjait. Csak meghallgatni a belső vívódásainkat, mintha egy rajtunk kívülálló személy hallgatná e fejünkben folyó állandó párbeszédet… továbblépni, felülemelkedni, és függetleníteni a testünktől…nem hagyni, hogy az egónk által diktált gondolatmenetek befolyásolják a hangulatunkat, a kedélyállapotunkat…

A hatha – gyengéd erőltetés, új és jó szokások felvétele a rosszak elhagyása érdekében. Önfegyelemre tanítjuk magunkat, ami megdezi a testünket, erősíti az elménket, a jellemünket is, de ezzel semmi újat nem mondtam. Így van ez a légzéssel is.. . visszamlékszem magamra az első jógaórákon én is untam a légzőgyakorlatokat, meg szenvedtem is tőlük, mert nehéznek találtam őket. Mígnem kellő gyakorlás után azon kaptam magam, hogy a testem szabályosan kívánja a légző-meditációt is. Még mindig könnyebb az elme egyhegyű állapotát megtartani légzéssel, mint pusztán meditációval… remélem, ez nálatok is változni fog idővel, ha még nem így van.

Visszatérve a vinyasa-flow-hoz reggel mindig elkap a hév és a lendület, ezáltal a reggeli órák mindig erősebbek, dinamikusabbak is mint a délutániak. Azért úgy tűnt, hogy maradt elég energája mindenkinek a napi ejtőzéshez, a szaunázáshoz és alváshoz is:-) Miután mindenki nagyot pihent szombat délutánra ezért gondoltam, jöhet a Synergy!

Talán nem annyira masculin, mint a katonák kiképzésére is használt ashtanga. Bár ennek is ashtanga az alapja, mégis több érzelmi nyitottságra való hajlam és kiegyensúlyozottság ( szó szerint) kell hozzá, hiszen tánc-jellegűbb koreografáltabb az ashtangánál. Talán ezért képviselteti magát kisebb létszámban a férfi nem ezeken az órákon, pedig kellőképpen sok nehéz és kihívást jelentő ászana is van a sorozatokban, ha valaki erre vágyik.

Már Iyengar is megmondta, hogy azért jógázik több nő, mert ők okosabbak, ugyanis nem félnek szembenézni az érzelmeikkel. Gyerünk fiúk! Bizonyítsátok be, hogy ez nem így van!!! A jóga nem nőies, de nem is férfias… a jógában nincs nemi megkülönböztetés, mint ahogy a Léleknek sincs neme, amit oly áhítva próbálunk megpillantani tiszta önvalójában! Ezért is gondoltam, hogy rásegítek még egy jóga nidrával a Synergy után. Erről semmilyen visszajelzést nem kaptam egyelőre, remélem azért a szabadban is hallottátok halovány kis hangomat és a bogarak sem zavartak mindenkit nagyon az elmélyülésben.

A második vacsoránkon a barackrémleves kaphat egy ötöst, a saláta is finom volt, és tetszett a málnás öntet is, de én iknkább ruccolával, (bocs Viktor :-)) dióval és az első napi öntettel készítettem volna. Sajnos ez már túlmutatott a hatáskörömön, mint nagyjából teljes egészében az is, hogy mi történik a konyhában. Ellenben már most vannak ötleteim arra, hogy a következő böjtös jógatáborban ezt hogyan lehetne másképpen megoldani.

Vasárnap reggel ismét meditációval és légzéssel indítottunk, ekkorra már „gerilla jóga” helyett teraszos és termi jógára váltottunk a böglyök csípései, mérete, meg a reggeli hűs levegő miatt. Igaz, hogy így meg a konyhai reggeli-készítés zajait kellett befogadni és a meditáció részévé tenni, de szerintem ez is kiválóan sikerült.

Ismét frissítő vinyasa jóga következett a 40 perc pranayama és meditáció után, amit kellemes teraszos reggeli követett. A turmix csak egy kicsit sikerült jobban, mint az előző nap, bár narancs és barack lével keverve egészen iható volt. Nem gondoltam, hogy a turmix-készítés ilyen hatalmas szaktudást igényel, de erre is befogadólag bólintottunk igazi jógik módjára.

A nagy szombati ejtőzés után néhányan már aktívabb programot választottatok vasárnapra, bár lehet, hogy a biciklitúrás tanya-látogatás a dombok között és a Virágfürdős pancsolás a gyerekekkel Kaposváron túlon-túl aktív programválasztás volt a napi két jóga mellé. Az óvatosabbak továbbra is a masszázs, olvasás, napozás, jacuzzi mellett voksoltak, az aranyközéputasok a múzeumlátogatás és belvárosi séta mellett döntöttek. Mindenki talált kedvére való elfoglaltságot napközben.

Vasárnap délutánra , mintegy a tábor betetőzéseként páros-kontakt jógát tartottam, de azt is csak a gyakorlás második felére, az ülőpózokra szorítva.
Többen óczkodtatok tőle, de tapasztalatom szerint ez legtöbbször így van, mindaddig, amíg el nem kezdjük. Jó kis párosok alakultak ki, mindenki nagyon ügyesen belejött a pármunkába, és jó hangulatú, csapatépítő óra kerekedett belőle. Úgy vettem észre, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

A vacsora a gombával, aminek grilleződnie kellett volna, kissé töményre sikeredett, ezáltal sok is volt. A ruccola viszont hiányzott a ruccola salátából, helyette madaras lett (ami néhányunknak még örömére is vált:-)) A lényeg, hogy a gyerekek igazán élvezték a sült krumplit a rántott sajttal…

A fáradtság a társaság egyik felén kicsit meglátszódott a harmadik este végére. A napi 4 óra gyakorlás az mégiscsak napi 4 óra és nem a megszokott heti 4. A csapat kisebbik felének azonban még mindig volt energiája belekóstolni a Kaposvári éjszakai életbe. Igaz, csak úgy óvatosan – éjfélig volt a kimenő, mint Hamupipőkének.

A hétfő reggeli power yoga – ami majdnem teljesen ashtanga, de mégse – kellemesen megmozgatott csontokkal és izmokkal indította útnak a társaságot Békécsabára. Néhányan még el is érhettétek volna az esti hetes Ashtangát a stúdióban!

A legtöbbek tapasztalata szerint a hazafelé vezető út valahogy mindig hosszabb, mint a nyaralás célpontjáig tartó. De ha már egyszer az ember rászánja magát a kikapcsolódásra és az élményszerzésre, dolgozzon is meg érte. Remélem megérte a fáradtságot és erőt adott nektek a további lelkes és kitartó gyakorláshoz! Köszönöm nektek! No meg az időjárásnak is, hogy ilyen kegyes volt hozzánk!

Namaste, Móni

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük