Meditáció

Meditáció alatt megfigyeljük az elmét gondolkodás közben. De miért tartjuk figyelemmel az elmét?

Azért, mert amikor valamit figyelemmel tudunk tartani, akkor tudatosul bennünk, hogy nem vagyunk azonosak figyelmünk tárgyával. Nem lehet ugyanis figyelemmel tartani egy dolgot, amellyel azonosak vagyunk.

Elsődleges célunk, hogy felismerjük, nem vagyunk azonosak sem a testünkkel, sem az elménkkel.
Ha képesek vagyunk kívülállóként megfigyelni a gondolatainkat, akkor lassanként ráébredünk, hogy nem vagyunk velük azonosak.
Meditálni annyit tesz, mint befelé figyelni.
Ahhoz, hogy befelé figyeljünk, csendben kell maradni, azaz elcsendesíteni az elmét. Megszüntetni az állandó belső párbeszédet, elfogadni a jelen pillanatot és bízni abban, hogy minden úgy van, ahogy annak épp lennie kell.

Ahhoz, hogy megértsük mi is történik valójában meditáció közben, először meg kell értenünk, hogy mi is az a tudat. Egy élőlény létezhet magas vagy alacsony tudati szinten, ez csupán az avidya, (a tudatlanság) mértékétől függ.

Az avidya elfedi előlünk a dolgok valódi mikéntjét, valahogy olyasképpen, mintha egy piszkos tükrön keresztül próbálnánk megpillantani a képmásunkat.

Minden jóga gyakorlat, beleértve a meditációt is azt a célt szolgálja, hogy felfedje az abszolút boldogságot, mely testünk minden sejtjében, szövetében és minden gondolatunkban benne rejlik.

A végső cél, hogy megtisztítsuk az elménket minden olyan gondolattól (mintha csak a tükröt tisztítanánk meg), mely elhomályosítja valódi énünket, melyet természeténél fogva állandó boldogság jellemez.

Ahhoz, hogy rátaláljunk a valódi boldogságra, az elménket a tiszta, valós érzékelés állapotába kell hoznunk.

Yogash chitta-vritti-nirodaha (Yoga Sutras, Patanjali 1:2vsz) A jógát, a samadhit, a tökéletes boldogságot akkor tapasztalhatod meg igazán, mikor többé nem azonosítod magad a a gondolataiddal, és sikeresen elcsendesíted az elméd.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük