Skip to content
A minap szembe jött velem egy cikk az interneten, aminek kapcsán rögön kedvet kaptam én is az íráshoz. A cikk írója Sadie Nardini olyannyira szívemből szólt, hogy nem állhattam meg, hogy megosszam veletek gondolatait, melyek írás közben kicsit átalakultak, saját szájízemre formálódtak, vagyis félig-meddig a sajátommá váltak. A téma azonban maradt:-)
Nagy tervekkel a fejemben és főleg a szívemben költöztem haza Sydney jóga központjából, Newtownból, 5 évvel ezelőtt (úristen már évvel bölcsebb lennék?) magam mögött hagyva a világ egyik legjobb jógaoktatóját…( Ez itt a sóhaj helye… )
Nem volt könnyű, de bíztam benne hogy Simon tudását magamba szívva semmi nem állhat az utamba és rövid időn belül fél Békéscsaba jógázni fog… És tényleg nem könnyű a mai napig (mindjárt mondom is, hogy mi a nem könnyű része a dolgoknak), de hát ez nem lehet akadály, nekem, világlátott embernek, aki 35 éves koromra már belaktam a fél világot és legalább 5-ször újra kezdtem az életemet:-) Szeretem a kihívásokat, amolyan túlélő típus vagyok…
Nagyjából volt is némi elképzelésem arról, hogy miféle küzdelemre számíthatok, hiszen valahol az én fogalomtáramban is ott volt az a meghatározás, amely relaxációval, meditációval és lótusz pózzal azonosítja a jógát.
Az első akadályokat gyorsan és könyedén vettük: hamar megtanulta a fittness terem közönsége, hogy nem kell félbevágott polifoam darabokon csúszkálva megküzdeni az egyébként is lehetetlen testhelyzeteket megkívánó ászanákkal, hogy nem egészséges légkondicionálással magunkra visszafagyasztani a testünkből verejtékes munkával kipréselt méreganyagokat,és hogy teljesen mindegy, hogy milyen márkájú fitness ruhából csavarjuk ki az óra végén az izzadságot.
No meg azt is, hogy van végre hetente egyszer-kétszer olyan alkalom, amikor 90 percre mindenki bátran lehet egyszeri és megismételhetetlen önmaga, megtanulhatja megszeretni és elfogadni saját testi korlátait és nem elkívánni azt ami a másé, amilyen a másé…. és persze ezzel együtt azt is, hogy versenyre kelni itt maximum önmagával tudna, de azt meg egyáltalán nem érdemes…mert a vesztes a végén úgy is önmaga alatt marad
A kezdeti lelkesedés nőttön nőtt, úgy körülbelül 2 évig (3 főről 23-ra nőtt a csoportok létszáma), amikor aztán lassan kezdett fogyatkozni, vagy hirtelen kiderült, hogy már az elején sem volt annyira nagy… Aztán a kitartással is gondok voltak, hiszen az sosem volt az erősségünk…. majd bizonyos „dolgok” is közbejöttek … egy kis válság, egy kisebb vagy nagyobb betegség, egy kis depresszió, munkahelyi, családi ügyek stb. stb… hogy csak néhányat említsek…Viszont panaszkodásban és kifogáskeresésben mindig is verhetetlenek voltunk, ezen a téren mi sem változott… így hát a kép összeállt és a jelenlegi helyzet mértani pontossággal tükrözi is ezt.
Annak ellenére, hogy az elmúlt 4 évben sok időt töltöttem vélt vagy valós leendő, de azért kitartóan elllenálló, illetve magát kérető első alkalmas vendégek rábeszélésével, győzködésével, ( szigorú munkaköri leírásom részeként) érvek és ellenérvek, előnyök és hátrányok hosszas felsorakoztatásával.
Mindannak ellenére, hogy számtalan pozitív visszajelzést kaptam és kapok nap, mint nap; és annak dacára, hogy közvetett és közvetlen ismeretlen ismerősök sokasága állít meg szinte magyarázkodva, bocsánatkérőleg, saját háborgó lelkiismeretét próbálván elcsitítani, hogy „hallotta milyen fantasztikus a hely, a stúdió, a közeg, az órák és hogy nem is tudom elképzelni, hogy milyen régóta készül hozzánk kipróbálni a jógát, de majd egyszer biztosan eljön csak még most éppen bla bla bla…”…nos mindezek ellnére a jelenlegi helyzet és a siralmas definíciója közé nagyjából egyenlőség jelet lehet tenni, már ami a látogatottsági létszámot illeti.
Szinte már magamat is untam hallani, annyiszor elmondtam az érveimet. Mégis, legtöbbünknek komoly problémát jelent első körben az elindulás, a második körben pedig a kitartás. Alapvető szükségletek a sikerhez:-) lehet, hogy ezért tart itt ez az ország ahol tart? Hiányzik belőlünk a tettrekészség és legfőképpen a kitartás!?
Nos igen … ahogy Sadie is megírta, két fajta ember létezik: az egyik csoportba tartoznak azok, akik vágynak az, egyéni fejlődésre, növekedésre, a másikba pedig azok, akik nem. Így arra következtetésre jutottunk ( Nadine is és én is), hogy eme második csoportnak nagyon is komoly és nyomós érvei vannak a jóga ellenében (nem számítva az olyan nyilvánvalóan súlyos indokokat, mint „alkalmatlan testalkat”, meg a cicanadrágoktól való mérhetetlen viszolygás mentehetlen állapota)
Ha ez utóbbiak közé tartozol, szépen megkérlek, hogy meg se próbálj meggyőzni arról, hogy a jóga a megfelelő választás számodra.
De nézzünk meg további 10 kemény indokot, amiért valóban érdemes a jógát mellőzni az életünkből.
2.Szeretettel dédelgeted a testedben felgyülemlett nehéz fémeket nosztalgiával gondolva a régi szép idők heavy metal kedvenceire. Metallica rocks!
Gyaloglás, kocogás, kickbox , aerobic és egyéb mozgások endorfint szabadítanak fel és kalóriát égetnek a testünkben, azonban nem szabdítanak meg minket a nehéz fém szennyeésekől, amelyek a zsírszövetekben a vérben és a szerveinben rakódnak le. A szervezetben felhalmozott nehézfémek a higyantól a dioxionkon át a szabadgyökökön keresztül, a rovarirtószerek és egyéb kémiai szennyeződésekig enyhe kifejezéssel élve nem sok jót tesznek velünk. A gondos ételválasztás mellett a szervezet nyirokrendszerét stimulálni helyes légzéssel és jógászanákkal lehet ( legfőképpen fordított testartásokkal –bár Iyengar szerint a sok méreganyaggal telített szervezet esetében a fejenállás már nem is javasolt), melyek meggyorsítják a méregkiválasztást.
3. Az egyéni maratoni csúcsod úgy tökéletes ahogy van. Nincs szükséged nagyobb lendületre és sebességre.
A nyújtások és az ellentétes oldalon lévő izmok együttes aktiválása ( bandhák) egyensúlyba hozzák az izmaink működését ezáltal nagyobb mozgáskört, ellenállóképességet, erőt adva az izmainknak, melyek ezáltal gyorsabb mozgásra is képesek lesznek A és B pont között. A maratoni futók állóképessége bizonyítottan nő már egy jógaóra után is!
Ráadásul a jóga holisztikus módszerei csökkentik a versenydrukkot és az ízületek egyoldalú, ismétlődő terheléséből adódó megerőltetést a testben. Tehát bármilyen versenysport kiegészítő mozgásaként a jóga növeli a teljesítményt, csökkenti a stresszt.
4. Megyőződésed, hogy a derekad köré gondosan elraktározott vésztartalék nem lesz elegendő, ha beüt a válság.
Több tanulmány és kutatás is ugyanarra az eredményre jutott az elmúlt évek során: azok a középkorú emberek, akik rendszeresen jógáznak kevesebb súllyal gyarapodtak 10 év alatt, mint azok akik nem függetlenül az étkezési szokásktól. Feltételezhető azonban, hogy egyfajta tudatosság, amely közvetelnül vagy közvetve tanulható a jógán keresztül hatással van az étkezési szokásainkra.Más testmozgást végzők esetében pl. futóknál és biciklizőknél a tudatos ételválasztás kevésbé gyakori.
Mindkét terhességem után a jóga segített megszabadulni a feles kilóktól, és jó néhányan vannak a stúdió vendégek között is, akik néhány hónap leforgása alatt látványos átalakuláson mentek keresztül.
Míg a legtöbb testmozgás aerob jellegű, tehát kisebb vagy nagyobb mértékű hiperventilációval jár, ezáltal éhessé teszi az embert, addig a jóga épp az ellenkezőjére törekszik. nagyob teljesítményre kevesebb levegővétellel percenként. Tehát a jól végzett ászana sor után éhség érzet nem, vagy csak kis mértékben jelentkezik és a savasító, nehéz ételeket nem kívánja a szervezet.
5) Gyűlölöd a jógát, nem is érted mi lehet az élvezet a sok nyakatekert lehetetlen pózban.
Nem hibáztatlak. Olyan sokféle stílus és oktató irányzat létezik, hogy ezek között rátalálni az IGAZIRA egyáltalán nem könnyű. Bár itt helyi körökben még ez a veszély sem fenyeget minket, de azért van választási lehetőség még így is és ha valaki igazán akarja és igazán keresi, bizonyára meg fogja találni a szívéhez legközelebb álló helyet és személyt. És ha sikerült megtalálnod, talán még arra is ráébredsz, hogy a „jógamumus” nemcsak hogy szeldíthető, de talán még szerethető is.
6) Számodra a kórház nem jelent mást, mint egyfajta társasági klubot, és tisztító kúrát, ahol végre kikapcsolhatod magad a stresszes hétköznapok forgatagából, így aztán nem is bánod a gyakori látogatásokat. Igaz, hogy a kiszolgálás nem ötcsillagos, de legalább van.
Az egészségpénztári statsiztikák kimutatásai szerint a gyakorló jógik és meditálók 87% -kal kisebb arányban kerülnek szív és érrendszeri problémákkal kórházba, mint azok, aki nem jógáznak. 55% -kal kevesebben kerülnek ki közülük jó és rosszindulatú daganatos betegségekkel, 30%-kal kevesebben kapnak fertőző betegségeket és 50%-kal kisebb az aránya közöttük a járóbeteg ellátásra szorulóknak.
Ennyi érv talán éppen elég is lesz.
7) Ha egyszer már meg kell öregedni, sehogy másképp nem szeretnél, mint lassú szellemi leépülésben.
A jóga gyakorlás szerves része a meditáció és ha az oktatód kellően felkészült, meg fogja mutatni, hogyan változtasd a fizikális gyakorlást mozgó meditációvá.
Amint megtanulod hogyan fordítsd a figyelmed befelé, hogyan légy jelenben egyik pillanatról a másikra, figyelmed egyszerre testeden és az elméden tartva, mindkettő egészséges marad életed végéig.
Az agykéreg az öregedő test legfontosabb partnere, hiszen ez a gondolataink, érzékelésünk, érzelmeink és a nyelv központja. Az idő előrehaladával lassú leépülésnek indul, ezért történik a mentális leépülés idősebb korban.
Kutatások szerint a meditálók agykérge vastagabb, mint a nem meditálóké. A 40-50 éves meditálók agykéreg vastagsága a 20-30 éves korúakéval egyezik meg azokon a területeken, amelyek a magasabb mentális, érzelmi és viselkedési funkciókért felelősek.
Hát ha bármi az agyamban maradhat 20 éves az 50 helyett… akkor ezt választom…
8) A családod éppen úgy imád ahogy vagy: pattanásig feszült idegekkel, zsémbesen, morgolódv, ezért eszed ágában sincs változtatni a dolgokon.
A Bostoni Orvosi Egyetem és a Harvard McLean Kórháza kutatási eredményei azt mutatják, hogy azoknak az egészséges vizsgálati alanyoknak, akik csak napi egy órát jógáztak 27 %-kal emelkedett a GABA szintjük, szemben azokkal akik leültek egy órára olvasni. A GABA egy olyan neurotranszmitter, amely csökkenti a pánikérzetet, hangulat-ingadozásokat.
Azonban nem szükséges egy teljes órán át jógázni ahhoz, hogy a hatás azonnali legyen. Már 15 -20 perc reggeli gyakolás más lendületet ad a napnak.
Legközelebb telefon csapkodás, cigire gyújtás bosszankodás, zsörtölődés helyett próbáld meg levezetni a feszültséget néhány napüdvözlettel, vagy nyújtással egybekötött légzéssel.
9) A krónikus derék és hátfájás nem is olyan vészes, ha más betegségeket, mint például a rákot vagy a sertésinfluenzát vesszük számba.
A szék amin éppen ülsz? A lehető legrosszabb a hátadnak…Az ülés lassú halál.. a baj csak az, hogy amíg nincs fájdalom, nincs motiváció sem J.
Ha hivatásos ülő vagy, időt nagy részét a deréktáji szakaszod kiegyenesítésével, a felső háti szakasz tovább púposításával töltöd, ami jó eséllyel vezet egészen a sérvig. A gerinc egészségének helyreállításához, hátfájdalmak enyhítéséhez egyre több orvos megint csak a jógát javasolja. Nem csak nyújtja, erősíti az izmokat, enyhíti a helytelen testtartásból fakadó gerincre helyezedő stresszt.
Máris egyenesebben ülsz, nem?
10) Az alvás csak a bébiknek való, meg az öregeknek.
Tudom, nincs is szórakoztatóbb a teleshop hajnali 4-es adásainál, bár lehet, hogy egy kiadós, nyugodt alvás és a kiphienten való ébredés hosszútávon mégis kifizetődőbb lenne.
Tádám, csodák csodája, a jóga a fent felsorolt 9 dolgon kívül az alvászavarok enyhítésében is segíthet. A teljes jógikus légzés lefekvéskor szinte azonnali altatóként hat, körülbelül 30 másodperc alatt nyugtatja le az elmét, az idegrendszert, csökkenti az adrenalin szintet és ringat mély álomba.
Konklúzió
10 érvet írtam az elején, így itt most meg is állok a felsorolásban, bár még minimum másik tizet is könnyedén fel tudtam volna sorolna folytatásképpen. ( azt majd egy következő cikkben )
Ha a passzív megoldások híve vagy, ha szereted a dolgokat a könnyebbik, kényelmesebbik végéről megfogni, akkor nem foglak győzködni arról, hogy keress egy jógaórát a közeledben. Azt azonban elárulhatom, hogy bár sok nagyszerű alternatív, természetes gyógyterápiás megoldás létezik mindenféle nyűgjeink és bajaink ellen, sőt mi több, magam is előszeretettel használom és póbálom ki őket kiegészítő megoldásként szükség esetén.
Azt azonban tudnod kell, hogy a rest kétszer fárad! A passzív megoldások, gyógyszerek, táplálékkiegészítők, masszázsok, gépek, stb. stb…csak ideig-óráig hatnak, illetve működnek. Az igazi gyógyulás és a valódi egészség titka a rendszeres testmozgásban és a helyes táplálkozásban rejlik.
Mégis, kérdezheted joggal: „miért nem elég akkor, ha csak futok, vagy úszok stb.. ( kedvenced behelyettesítendő)”?!
A válaszom erre pedig az, hogy azért, mert egyik mozgás sem annyira komplex, mint a jóga holisztikus öngyógyítási rendszere, amely egyszerre növel tüdőkapacitást, fejleszt erőnlétet, állóképességet és tartja fenn az ízületek, izmok rugalmasságát és mozgékonyságát anélkül, hogy az idegrendszert, a keringést vagy a szívet leterhelné, túlzottan igénybe venné. Ezért szinte az egyetlen olyan mozgásforma, amely 0-tól 99 éves korig bárki, bármikor gyakorolhat – valamilyen formában – nemre, korra, felekezetre való tekintet nélkül.
Találkozunk az órákon! NAMASTE!