Gondolatok a háborítatlan szülésről- kiállítás megnyitó Békéscsabán

A kiállítás 2010 decembere óta járja az országot Budapesten több helyszínen, Füzesabonyban, Miskolcon, Pécsett, Szolnokon is megfordult, sőt mi több Moszkvába is eljutott. És most Németország és Debrecen után érkezett hozzánk Békéscsabára is, a meghívásomra.

Mint 2 gyermekes, a háborítatlan szülés tapasztalatát megélt anya és mint kismama jógaoktató az elmúlt 2 év tapasztalatait figyelembe véve szívügyemnek éreztem, hogy ezek a képek a Békéscsabai közönséghez is eljussanak, s fennhangon hirdessék, tudatosítsák mindazokban akik a kiállítást megtekintik, mekkora jelentősége van annak, hogyan érkezünk meg erre a világra. Hogy milyen az első fogadtatás, milyenek a legelső benyomások, emlékképek, melyek rendkívüli hatással vannak személyiségünk fejlődésére, későbbi életünkre, és sok esetben sajnos- számos későbbi betegség kialakulására is.

Hiszen a születés az első s egyben legnagyobb változás is az életünkben. S mint minden változás stresszel, traumával jár, még a legharmonikusabb körülmények között is. A spontán vajúdás megszámlálhatatlan mennyiségű, rendkívül bonyolult folyamat tökéletes összehangoltságának az eredménye, amelyet bárminemű beavatkozás csupán megzavarhat, kizökkenthet az optimális állapotából. Az egyetlen dolog, amit jelenlévők tehetnek, hogy mélységes tisztelettel és csodálattal szemlélve a történéseket az orvoslás első és legfontosabb szabályának engedelmeskednek. „ Nil Nocere”. Ne árts.

Figyelembe véve tehát, hogy a szülés és születés nem más, mint testünk egyik önkéntelen folyamata, amelyet agyunk egyik legősibb, emlősi struktúráinak aktivitása idéz elő, máris félretehetjük azt a feltételezést, hogy egy nőnek tanulnia kellene a folyamatot. Ebből a szemszögből nézve emlősi mivoltunk magától értetődővé teszi, hogy nem lehet egy nőnek aktívan segíteni gyermeke világra hozatalában, hiszen ez éppolyan természetes folyamat számra, mint az evés, az emésztés, a lélegzés vagy az alvás. A génjeiben van.

A jóga tanításai is pusztán arra hivatottak, hogy újra felszínre hozzák ezt a velünk született, mélyen bennünk rejlő ősi tudást.
„ Stiram Sukham Asanam” írja Patanjali a második szutrában. Stabil feszes, erős, de kényelmes, relaxált tartás egysége jelenjen meg az ászanákban.

A szülés –ennek analógiájára- háborítatlan körülmények között- tehát a legtökéletesebb jógikus tapasztalat amit egy nő élete során megélhet, hiszen ha soha máskor nem is, a szülés során a természet erőivel harmóniában dolgozva megtapasztalhatja a legbensőbb egység érzetét, a legmélyebb meditációs állapotot, melyet egyszerre jellemez valami végtelen, elemi erő és relaxáltság.

Egy rövid idézettel zárnám a gondolatsort, amely egy angol szülészorvos tapasztalatait írja le:

„ Dr Grantly Dick-Read 1913-ban, London egyik nyomorúságos szegényegyedében figyelt fel a vajúdás ésa szülés igazi lényegére. Fiatal orvosként a londoni East-End-i nyomornegyed szívében lévő White Chapel Kórházban végezte szülési gyakorlatát, mikor egy alkalommal vajúdó nőhöz hívták. Hosszasan biciklizve esőben és sárban, hajnali háromkor érkezett meg egy vasúti felüljáró alatt meghúzódó nyomortanyához. Ennek egyik kis lakásának piciny, sötét, esőáztatta kamrájában talált rá páciensére. Minden takarója néhány szakadt zsák volt és egy ócska, fekete szoknya.

Engedélyt kért, hogy kloroformot, a kor szokásos fájdalomcsillapítóját adhassa a kismamának. Dick-Read megvilágosodásának első lépése a nő határozott ellenkezése volt. Visszatette a kloroformos maszkot a táskájába, hátralépett és figyelte, amint a nő minden erőlködés nélkül, pusztán néhány könnyű légzéssel megszülte babáját. A gyermek az anya különösebb zajongása vagy kiabálása nélkül született meg.

Mielőtt elment volna, Dick-Read megkérdezte az anyától, miért utasította vissza a fájdalomcsillapítást.
Az anya válaszát az orvos soha nem felejtette el:

– Nem fájt. Mér’ kellett vóna fájjon, doktor úr?

Ez az egyszerű, vaskos cockney akcentusal kimondott válasz mély hatást gyakorolt a következő évtizedek szülészetére ” Angliában és sok „forradalmat „ változást indított útjára más országokban is. ( Hollandiában, Svédországban, Amerikában, Ausztráliában, hogy csak néhányat említsek)

Nálunk is elindult egyfajta változás még ha csak apró lépésekben is. A kiállítás létrejötte is ezt bizonyítja,hogy van mostmár Magyarországon is egy maroknyi kis csoport, aki a háborítatalan szülés mellett áll. Van jónéhány olyan család, akik számára fontos, hogy a szülés alatt ők irányítsanak. S reméljük, hogy számuk csak nőni fog.

A kiállításról és a megnyitóról megjelent cikk a Mérleg oldalán:

„Minden országnak megvan a gerébágija
Fotókiállítás a háborítatlan szülésről

A szülés valódi természete címmel érkezett vándor-fotókiállítás a Csaba Centerbe. A tárlat Magyarországon és külföldön, intézményen kívül szült édesanyákról készült felvételekből áll. A békéscsabai kiállítás szervezője, Lenkefi Mónika jógaoktató férjével közel tíz esztendeig élt Ausztráliában. Sydneyben mindkét gyermeküket ilyen körülmények között hozták világra.

– Hamar zöld utat kapott Csabán a kiállítás?
– Amikor a hó elején megtudtam, hogy Debrecenben állomásozik a vándorkiállítás, az volt a kérdésem, hogy ide miért nem jön? Majd megkerestem a fő szervezőket, és a centeresek azonnal rábólintottak, míg a debrecenieknek majd’ egy évükbe került, mire helyszínt találtak.

– Miért?
– Mert a téma hallatán nagyon sokan elzárkóztak a bemutatástól.

– Netán a szakemberek féltették a kvázi jövőjüket?
– Ezt nem mondták ki, de egyértelműen politika van mögötte, amely egyébként számomra indifferens. Illetve olyan szempontból érint a kérdés, hogy a kismama jógán én fennhangon hirdetem a háborítatlan szülést, és mindenkit ebbe az irányba terelgetek. Ezzel szemben, amit folyamatos kudarcként élek meg az, hogy hiába készítem fel őket testileg-lelkileg, mert amint bemennek a kórházba, az első rossz szóra/kérdésre bezárkóznak.

– Ausztráliában mennyire elfogadott ez a módszer?
– Konkrét adatokat nem ismerek, csak a saját tapasztalatunkat tudom elmesélni. Mi egy általános kórházban szültünk, ahol a szülészet-nőgyógyászati osztály mellett egy mini hotelhez hasonlatos intézmény van: négy szobával, négy hatalmas fürdőszobával – óriási kádakkal, és minden egyébbel, amit a szülés során lehet használni. S ha a szülés közben bármi komplikáció merül fel, akkor a bába azonnal viszi át a kismamát a szülészetre. De ami a legfontosabb, hogy ott van választási lehetőséged.

– És persze anyagi háttered.
– Ez a módszer államilag támogatott.

– Ezzel szemben magyar honban…
– Egyáltalán nem. Itt alapvetően a hozzáállást kellene forradalmasítani.

– Szánt szándékkal ki akartam hagyni Geréb Ágnest, azonban úgy látom, nem lehet. Ráadásul a köz számára, ő egy boszorkánynak van beállítva.
– Pedig ez nem így van. Ágnes egy kulcsfigura, ugyanis ő indította el ezt a forradalmat. És persze minden országnak megvan a maga gerébágija. Egyébként már 1913-ban, dr. Grantly Dick-Read döbbent rá, hogy az általános szüléssel valami mi nem stimmel. Ezzel szemben presztízsféltésből Geréb Ágival precedenst akarnak állítani. Háborítatlan körülmények között minden tízedik szülésnél akad egy komplikáció, míg a kórházban ez a szám sokkal magasabb.”