Ti írtátok…

 

Kedves Móni!

Most voltam először a jógaklubban, az elsőre nem tudtam elmenni. Remek volt, de ez nem is volt számomra kérdés. Sok ismerős arc volt már, még ha neveket nem is tudok még társítani. Érdekelt a jógának ez az ága is, s bár nem reagáltam rá úgy, mint te 6 éve, de egy ideig nem ez lesz a kedvenc. Vegyes reakciókat váltott ki belőlem.

Minden megvolt, amit mondtál,h fáj, nem bírom (de jó edzés ez a kitartásnak), hogy kivülről nézem magam,hogy nem megy. A gyors lélegzéseket hallva tudomásul kellett vennem, hogy nekem nem megy, lassú vagyok. Belőlem pánikrohamokat idézett volna elő (a levegő kapkodást idézte fel bennem, holott nem jellemző rám a pánikroham), ha sokáig csináljuk, meg szédülést. Fájt is mindenem, jobban, mint előtte, de ez a  heti kimaradásom miatt volt.

Az egóról beszéltél, annak lázadásáról. Belőlem meg leginkább a sírást váltotta ki, s nem igazán tudtam szabályozni a könnyeimet. Biztos fura látvány lehetett,h egy-egy feladat után törölgetem a könnyeimet. Ez nem tudom az egóm melyik része, még az id-ego-superego hármasságában sem tudom hová tenni.

Olyan van,hogy a jógaóra után a meditáció alatt folynak a könnyeim, de így közben, még nem fordult elő.  Jó volt a New York -os hasonlatod is, h ha mindenkinek oda kellene menni, akkor bár más úton, de ott találkoznánk. Sok ismerős dolog köszönt vissza: a csíráztatás, a Sunrideres gyümölcsmosó, a nyerstáplálék. Jó azt látni, hogy az ember nincs egyedül. 
Összességében köszönöm, hogy van energiád arra, hogy bennünket összekovácsolj. Legközelebb nyugodtan mi is hozzájárulhatnánk a tea/méz/hasonlókkal, h ne csak rajtad legyen ezeknek a terhe (is).
Üdvözlettel: Magdi

————————————————————————————————————————————

„Kedves Mónika,

Számomra rendkívüli módon zárult a tegnapi óra, mert már a záró relaxáció alatt is szinte súlytalannak éreztem a derekamat. Felöltözéskor és utána is rendkívül jó volt a közérzetem. Magyarul, mintha egy varázsvessző érintett volna, megszűnt a már szinte krónikus derék fájásom.

Korábban az állás már 1-2 perc után nehezemre esett, most meg már szinte kényelmesebb állnom mint ülni.

Egy stresszes nap után csak a gyakorlatokra akartam koncentrálni, és éreztem is, hogy majd minden gyakorlat jobban ment. Nem tudom beazonosítani ennek a forradalmi változásnak a kiváltó gyakorlatát vagy gyakorlat sorát, már csak az óra végére eszméltem igazából.
A mai napomra is figyeltem ami panasz nélkül telt el, természetesen a helyes testtartás betartása mellett.

Köszönöm Neked, hogy már néhány óra után hozzá segítettél ehhez a nagyszerű változáshoz.
Maradok hűséges látogatód.

Szigeti László”

„Kedves Laci!
Nagyon aranyos vagy, köszönöm a kedves szavakat, de leginkább köszönd a jóganak… ez a tudás nem tőlem származik, én csupán örülök, hogy közvetitője lehetek…

Namaste,

Mónika”

2011, március 4.

———————————————————————————————————————————–

„Kedves Mónika jól éreztem volna magam az órán, mert pont 1 olyan szigetre vágyom, csak a mellettem alvó olyan hangosan szuszogott, hogy zavart/, de nem mertem meglökni/ emiatt nem tudtam teljesen ellazulni, ezt hogy lehetne elintézni? most 10milliószorosan ideges leszek? Üdv Kölesevi”
2011/2/5

Es ime a valaszom:

„Kedves Évi,

Ezen bizony én nem igen tudok segíteni, te magad viszont annál inkább. Mindamellett, hogy sajnálom, hogy „nem sikerült” a megfelelő helyet kiválasztani a kellemes relaxcióhoz. Azonban az is lehet, hogy nem véletlen, hogy a hangosan szuszogó illető került éppen a melletted lévő helyre, mert így most ráébresztett arra, hogy a relaxáció nagy mértékben függ attól, mennyire vagy képes befelé fordulni, figyelni és elvonatkoztatni a külső zajoktól, illetve azokat a relaxációd részévé tenni…

( A leggyakorlottabb meditálók a legforgalmasabb, legzajosabb körülmények között is képesek a teljes elmélyülésre, miközben pontosan tudatában vannak annak, hogy mi történik körülöttük.) Ez nem könnyű, tudom, de mint minden más az életben, a meditáció és a relaxáció is csupán gyakorlás kérdése… és egyben elengedhetetlenül fontos része a testi-lelki egészség megőrzésének.

Az első alkalom után azt mondtad, még az is nehéz volt, hogy mozdulatlan maradj.. lám, mégis újra megpróbáltad… a második alkalom kihívása ezek szerint már nem a mozdulatlanságé volt, hanem a külső zajoktól való elvonatkoztatásé… vajon mi lesz a következő alkalomé? Mert, ugye lesz következő is?

Namaste, Moni”

——————————————————————————————————————————————

„Mónika!

Örülök, hogy tegnap részese lehettem az órádnak, nagyon jól éreztem magam és teljes felüdülés volt testemnek-lelkemnek az esti Jóga Nidra. Úgy tűnik, egyre többek számára lett vonzó, mert most kétszer annyian voltunk, mint a múltkor. Ráadásul a tízmilliószoros napon sikerült ezt megvalósítani, amikor hazajöttem, egy hosszabb meditációt is beiktattam még az estémbe. Mondom én, hogy lassan ki kell bővíteni a termet, szívesen jönnek erre a helyre és talán elsősorban Hozzád a jóga iránt érdeklődő emberek.

(Piskota- 2011. feb.5)

——————————————————————————————————————————–

Kedves Móni!

Mindig buzdítasz bennünket, hogy írjuk meg a véleményünket hogyan éreztük magunkat az órán. Nos, ezt nagyon röviden is le tudom írni: nagyon jól! 🙂 De azért én ennél jobban szeretem a szavakat, így bővebb leszek. 🙂

A Jóga Nidra számomra új volt. Részben, mert ez passzív relaxáció volt, amit eddig nekem a sport, a mozgás, stb. tehát aktív tevékenység adott meg, mármint a kikapcsolódást és a feltöltődést. Társasági ember lévén nehéz volt elhinni, hogy ez nekem is sikerülhet, mármint ily módon kikapcsolni, bár már régóta a terveim közt volt belekóstolni. És sikerült! 🙂

Szeretek a fantáziámmal „rajzolni” és erre jó alapot adtak az utasításaid. Szinte végig sikerült követnem azokat, a barlangból kijövet során volt egy kis kimaradás, de nem érzem, hogy valami hiányozna; a sztorim így is teljes volt.

Megtaláltam az emblémát, ami jó érzéssel töltött el….aztán a relaxáció végén, a gondolatomban olyan kép (cselekvésből áll) jelent meg, ami meglepő módon, összecseng az óra elején megfogalmazott mantrámmal (szavakból áll). És ez csak úgy jött. 🙂 … Mivel úgy érzem végig éber állapotban voltam, de mégis egy könnyed állapotban, nem tudom eldönteni, hogy ez most a tudatom vagy a tudatalattim műve, de azért jó volt rábukkanni az összefüggésre. …

Még egy érdekes észrevétel. Amikor azt az utasítást kaptuk, hogy süllyedjünk a talajba, majd pedig emelkedjünk el egy picit attól – ez a lebegő érzés könnyebben ment – akkor észrevettem, hogy a kézfejem szinte lehelet könnyen, mondhatni maguktól picit megemelkedtek a talajról. Érdekes és jó érzés volt.

Összességében, engem nem takarításra buzdított 🙂 ez a 40 perc, ami alig 10-15-nek érződött, hanem belsőleg, mélyen hatott rám.

A jóga óráidról összességében … nagyon megfognak, tetszik a hangulata, az illatok, amik által elraktározom az élményt, és ahogyan kilépek a stúdióból … lelkileg felszabadultan, szabad és tiszta érzéssel. Mostanában a változások és a folyamatos fejlődés jellemez. Úgy érzem, hogy ezek az új dolgok, amire rátalálok, amik megtalálnak összecsengenek természetes módon, semmit sem erőltetve. (táplálkozási szokások, nézetek, mély gondolatok vagy épp kikapcsolódás, mozgásforma, egyszóval életforma ). Ehhez a hiteles óráid is nagyban hozzájárulnak.

Köszönöm az élményt!

Sok örömöt kívánok munkádban a továbbiakban is!

Ági
2011 feb. 6.

——————————————————————————————————————————

„Kedves-drága Móni!

Nagyon köszönöm a januári hírlevelet, gyorsan átfutottam, és nagy örömmel láttam a január 22 és 23. hétvégi órákat, melyekre feltétlenül szeretnék menni, számíthatsz rám! Figyelem majd az órarendet a bejelentkezéshez.

Akit csak tudok, kapacitálok a visszajelzésre a szombat délutáni óra miatt! Én nagyon-de nagyon boldog vagyok, már a lehetőség gondolatától is! Nagyon szuper együtt gyakorolni, és mindig, minden egyes alkalommal valami kicsi újat mindig ellesni, vagy tanulni Tőled!! És igen, bizony, még a péntek délutáni óra is tartogat mindig meglepetést!…

Szép, tavaszias napokat!
Nagyon köszönöm az új mantrát is!

Puszi: Ildikó ( Benkő Ildikó )”
2010. január 11.
——————————————————————————————————————————–
„Kedves Mónika!

A tegnap estére visszagondolva, őszintén jól éreztem magam. A bennem levő kezdeti feszültség, pillanatok alatt feloldódott, ez köszönhető a hely tisztaságának és a Te pozitív kisugárzásodnak! Későbbiekben igénybe szeretném venni a szolgáltatásokat!

Köszönettel : Ati” (Mrsan Attila)

2011. január 4.
——————————————————————————————————————————–
„Kedves Mónika!

Nagyon jól esett a szívélyes fogadtatás hosszú távollétem után. Jó érzés a törődő, szeretet-teljes, figyelmes segítséged a gyakorlatok helyes végzésének korrigálásakor.

Szép napot!

Séva ” (Sebők Éva)

2010. dec. 16.
——————————————————————————————————————————–
” Szia Mónika!

Csak jelezni szeretném, hogy a tegnap esti óra fantasztikusan jól esett, teljesen kicserélődtem. 🙂 Különösen a betegségemből való felépülés után.

Mihelyt tehetem, ismét megyek, mert egyszerűen ez az, ami helyre tesz mindent, és karbantart mindent.

Szép napot kívánok!

Üdv. Livi” (Hajdú Lívia)
——————————————————————————————————————————–
Szia Móni!

Örömmel tudatjuk veled is, hogy 2010. szeptember 26-án megszületett Belanka Bendegúz Csaba 50 cm-vel és 3160 grammal. Jól vagyunk, szokjuk az új világot, ő is meg én is:)

2 héttel hamarabb jött, nem hiába éreztem én azon az órán, amikor utoljára tudtam menni jógára, hogy jobb ha elbúcsúzok tőled is (ideiglenesen bár), mert érkezik ő nem soká.

A szülés (főleg utólag) nagy élmény volt. Nem mondom, hogy könnyű dolog, de tényleg megszepul az egész. Főleg, amikor a kezedben tartod a babát. Próbáltam a vajúdás alatt figyelni a légzésre, mint ahogy tanultuk. Hosszú, mély légzések, minél lassabban kiengedve. Szerintem sokat segített ez a babának is, hogy elinduljon kifelé és persze a víz, a zuhany.

6 óra alatt lezajlott az egész, este 6 körül kezdődtek az igazi fájások és 0. 15-re megszületett a babuci. A szülésznő is meg volt lepődve, mert mindenki reggelre várta, annyira nem volt semmi utalás rá, hogy hamarabb lesz meg.

Egy szó mint száz, örülök, hogy jártam a kismama jógára, élmény volt részt venni rajta. Mindenképp hasznos volt, csak ajánlani tudom minden kismamának.

Remélem, majd a baba-mama jógán folytatjuk a lányokkal:)

Üdvözlöm a többieket, és kitartás nekik!

Üdvözlettel,

Belanka-Nemes Tímea
——————————————————————————————————————————–

„Kedves Móni!

 

Nagyon köszönöm életem első Jóga óráját, mely nagyon kellemes társaságban és igen szép környezetben telt el. Mind a Jóga stúdió, mind pedig te SUGÁRZOD a harmóniát, melyet mindannyian igyekszünk megtalálni (több-kevesebb sikerrel) életünkben.

 

Jóleső izomláz van még mindig rajtam, de ehhez egy könnyedség és felszabadultság érzése is társul. Reményeim szerint pénteken ismét ráérek és ott leszek.További szép hétvégét neked és kis családodnak: Szabóné Biró Gabi”

2010. szept. 12.
——————————————————————————————————————————–„Szia Móni!

Nyékiné Niki vagyok.
Sajnos szerdán már nem mehettem kismama jógára, mert voltam 36 hetes méhszájvizsgálaton, és nyitva van már a méhszájam, úgyhogy azt mondta a doktor úr, hogy most már pihenés, pihenés, pihenés, hogy legalább még két hetet húzzunk ki.

Szerettem volna még elköszönni, de csak így tudok, üdvözlöm a csajszikat, kitartás nekik, és ha megszültem mindenképp jelentkezek.
Én nagyon örülök, hogy járhattam hozzád, nagyon hasznos volt, és nem utolsó sorban nagy élmény. Ha már regenerálódok, szeretnék majd pocak nélkül is járni jógázni.
Addig is köszönöm amit Te és a Jóga nyújtottak „nekünk”, és a sok jó tanácsot, remélem majd a szülőágyon is csengeni fognak a szavaid a fülemben 🙂

 

Üdvözlettel:
Niki”
2010. aug. 26.

———————————————————————————————————————–

3 thoughts on “Ti írtátok…”

  1. Pingback: Februári Hírlevél |

  2. Kedves Mónika,

    Érdeklődni szeretnék, hg pilates órákat milyen időpontban szoktatok vagy fogtok tartani. Illetve a másik kérdésem, hg nekem mint aki most vág bele, először egy speciális kezdő órasorozaton kellene részt vennem, vagy nincs ilyen kikötés?

    Köszönöm, Gabci

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük