Skip to content
Örültem a hírnek, hogy szeptember 19-én Simon-Borg Olivier Synergy workshopot tart. Nagyon szerettem volna ott lenni. Így nem sokat hezitáltam a dolgon, annak ellenére, hogy éppen részleges bokaszalag szakadással lábadoztam.
Kíváncsi voltam az elméleti hátterére, annak, hogy miért érzem másnak a Synegy gyakorlását összevetve más flow alapú jógastílusokkal. Elmém az érzetbeli különbséget olyan formán már dekódolta, hogy a Synergyben szokatlanul sok az egyensúlygyakorlat, lassú, de ezzel együtt szintén folyamatos a mozgás, olyan akár egy táncszerű áramlás.
Úgy éreztem az összes izomcsoportom dolgozik, még sem ugrálok vinyasakból, asanakba, és nem zilálok. Értve itt a feszültség kipréselését a félig zárt gégefőmön keresztül, hangos udzsajji légzéssel.
Egy harmonikus mozgásfolyam. Ezzel az egy mondattal tudnám talán a legjobban jellemezni a Synergyt. De miből is adódik ez a harmónia érzet a mozdulatokban?!
A választ még a workshop alatt fogalmaztam meg magamban, hallgatva Simon Borg-Oliviert, a Synergy stílus társalkotóját: Az érzés a belső erő használatából fakad. Az óráján nincsen ugrás, lendítés, végtagok pakolászása, nem húzom magam semmilyen irányba sem. Csak vagyok a pózban. Figyelem a testem, ahogyan az mozdul, abban amit éppen csinálok.
A tevékenység adott, a mozdulat lemásolható, viszont éreznem nekem kell benne. Hogy mit? Az emberi természetünkből fakadó erőt, ami belénk van kódolva. Csak újra fel kell azt fedezni magunkban. Megtapasztalni és élni vele ahhoz, hogy megalkothassunk egy mozgásfolyamot, ami energiával tölt fel.
Élettanilag ez hogyan is néz ki? Milyen erőforrásokat, hogyan használunk a Synergy gyakorlása közben?
Hasi légzéssel lélegzünk – gyerekkorunkban ösztönösen is ezt tettük – kiiktatva ezzel azt a felesleges izomfeszülést, ami akadályozná a vér áramlását, a belső szervek munkáját. Lazák a hasizmok, még is reflexszerűen aktiváljuk az energiaközpontot. Az egyenes hasizom automatikusan működésbe lép amikor álló helyzetben enyhén behajlítjuk a térdünket, hátrabillentjük a medencénket, és a hónunk alját előre toljuk.
A legtöbb mozgást ebből az alaphelyzetből, illetve hasi területből indítjuk ki. A gerincet csavaró póz jó példa erre. Karok erejét nem használva a haránt hasizmok munkájával indítjuk el a rotáló mozdulatot és ott állítjuk meg, ahol ezt még a törzs izmaival tudjuk kivitelezni. Így a túlfeszítés, belefeszülés nem lehetséges.
Másik a bandha technika. Nagy erőt akkor tudunk kifejteni ha az ízületek körül található izmokat mind a két oldalon megfeszítjük. Így stabilizálódik maga az ízület és biztosítva van az út az energia szabad áramlásához. Viszont minden feszültség, ami a testünkben jelen van az energia áramlásának az útját állja. Éppen ezért nyújtásnál sem megyünk tovább, mint az agonista – antagonista izompárok munkájának sajátossága. Ahhoz, hogy megnyújtsunk egy izomcsoportot, először el kell azt lazítanunk.
Szerencsére a testünknek meg van azon jó tulajdonsága, hogy a megfeszített izmokkal ellentétes oldalon lévők reflexszerűen ellazulnak. Paschimottan ászanában inkább enyhén behajlítjuk a térdet, és innen a combizom aktiválásával törekszünk a láb kinyújtására. Így a combhajlító izomban keletkező feszültség csökken. A nyújtás könnyebbé válik.
Szintén erőforrásként használjuk a Hatha jóga erőegyensúly elvét. Igaz, ez inkább keleti tapasztalás, mint élettani tudományos magyarázat.
A „Ha” a kifelé irányuló erős napenergiát képviseli. A „tha” pedig a befelé irányuló, hűvösebb holdenergiát. Ennek a két erőnek az egyensúlyát alkalmazzuk a gyakorlatsor mozdulataiban. A pózokba való belefeszülést elkerüljük, ha kitartása közben ujjainkat, fejünket időröl-időre megmozgatjuk. ezzel tudatosítva a lazán tartásukat.
Mint az Indiaiak. Lazák. Bármit kérdezel, vagy kérsz, jobbra-balra ingatják a fejüket mosolyogva. Amiből aztán igazán nehéz kikövetkezteni, hogy iszonyatosan csípős lesz-e a csatni, amit az imént rendeltem vagy a mosoly azt jelenti, hogy megértette, hogy tovább már nem szeretnék tisztulni? Vagy hogy sikerült-e lealkudnom a rikshassal a fuvart vagy elkéri a kezdők rúpiáját. Csak ingatják a fejüket. Nem létezik, hogy bármilyen helyzetbe is belefeszüljenek. Nem billennek át a túlzott erőfeszítés „ha” oldalára semmilyen körülmény között.
Szóval mi is ingassunk! Viszont minden egyes testhelyzetet aktív izommunkával vegyünk fel. Kézzel, lendítéssel, a gravitáció erejével nem segítünk. Más választás így nem is igen marad: folyamatosan aktív az izomcsoportokkal kell dolgozni. Az egyensúlyi gyakorlatok erre csak jobban ráerősítenek. Szétfolyni így szinte nem lehetséges a „tha” túlrelaxált állapotában.
Ezt a hozzáállást érdemes a gyakorláson kívül is alkalmazni, a világ más dolgaiban is. Hisz1 ez aaz egyensúly ajóga, ahogyan a gyakorlás elején a mantrával erre emlékeztetjük is magunkat minden alkalommal:
Simon még egy fontos kijelentése megragadott: „Nincsen jó vagy, rossz gyakorlás”. Nem kell pálcát törni egyik jógastílus felett sem. Ki lehet próbálni többféleképpen. A lényeg, hogy csinálni kell, figyelve önmagunkra és az érzetekre, a többi meg majd jön magától.
Jó gyakorlást kívánok.
Vámos Anna