Re: Szombati Jógaklub

Úgy gondoltam, ha ti nem blogoltok, azaz nem kommentáljátok a bejegyzéseimet itt, az oldalamon, akkor majd én teszem közzé a visszajelzéseiteket. Íme kettő, amit a szombati jógaklub után kaptam:

„Kedves Móni!

Most voltam először a jógaklubban, az elsőre nem tudtam elmenni. Remek volt, de ez nem is volt számomra kérdés. Sok ismerős arc volt már, még ha neveket nem is tudok még társítani.

Érdekelt a jógának ez az ága is, s bár nem reagáltam rá úgy, mint te 6 éve, de egy ideig nem ez lesz a kedvenc. Vegyes reakciókat váltott ki belőlem. Minden megvolt, amit mondtál, hogy fáj, nem bírom (de jó edzés ez a kitartásnak), hogy kivülről nézem magam,hogy nem megy.

A gyors lélegzéseket hallva tudomásul kellett vennem, hogy nekem nem megy, lassú vagyok. Belőlem pánikrohamokat idézett volna elő (a levegő kapkodást idézte fel bennem, holott nem jellemző rám a pánikroham), ha sokáig csináljuk, meg szédülést. Fájt is mindenem, jobban, mint előtte, de ez a heti kimaradásom miatt volt.

Az egóról beszéltél, annak lázadásáról. Belőlem meg leginkább a sírást váltotta ki, s nem igazán tudtam szabályozni a könnyeimet. Biztos fura látvány lehetett, hogy egy-egy feladat után törölgetem a könnyeimet. Ez nem tudom az egóm melyik része, még az id-ego-superego hármasságában sem tudom hová tenni.

Olyan van, hogy a jógaóra után a meditáció alatt folynak a könnyeim, de így közben, még nem fordult elő. Jó volt a New York -os hasonlatod is,(nem az enyém, az Ágié, csak idéztem…M.) hogy ha mindenkinek oda kellene menni, akkor bár más úton, de ott találkoznánk. Sok ismerős dolog köszönt vissza: a csíráztatás, a Sunrideres gyümölcsmosó, a nyerstáplálék. Jó azt látni, hogy az ember nincs egyedül.

Összességében köszönöm, hogy van energiád arra, hogy bennünket összekovácsolj. Legközelebb nyugodtan mi is hozzájárulhatnánk a tea/méz/hasonlókkal, hogy ne csak rajtad legyen ezeknek a terhe (is).

Üdvözlettel: Magdi”

—————————————————————————————————————”

„Örülök,hogy nem hagytam ki a szombat esti jóga klubbot. Nagyon jó és nagyon érdekes volt minden. Aludtam, mint a bunda, most pedig várom a hatást a családomtól a csírás reggelihez!Köszönöm Móni a lehetőséget, amit adtál ahhoz, hogy ismét közelebb kerülhessek önmagamhoz! Várom a következő klub estet!”

Marcsi

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük