Az ashtanga jóga rendszert egy Vamana Rishi nevű indiai bölcs jegyezte le – egy ma elveszettnek hitt ősi kéziratba, a Jóga Koruntába foglalva. A kézirat nagy valószínűséggel több különböző ászana sorozat leírása mellett jógafilozófiai magyarázatokat is tartalmazott. Ezen kívül említést tett a vinyasa-ról (légzéssel egybekötött mozgásról), a drishtiről ( tekintet irány pontjáról), a bandhákról (jógikus zárakról), és a mudrákról (kéztartásokról) is.
A Jóga Koruntát Sri T. Krishnamacharya kapta meg mesterétől Guru Rama Mohan Brahmacharitól a 1900-as évek elején, aki később adta át tanítványának, Patthabi Joisnak /1915. július 26. – 2009 május 18/. Jois, aki 1927-ben kezdte meg tanulmányait Krishnamacharyával 1948 óta tanította ( 2009 tavaszán távozott) az Ashtanga jóga rendszert Indiai iskolájában Mysore-ban szigorúan ragaszkodva a szent hagyományokhoz.
Az ashtanga szó jelentése nyolc ág vagy út, ösvény. Patanjali Jóga szútrájában leírtak szerint a spirituális felemelkedéshez nyolc szellemi gyakorlat vezet:
Yama [tilalmak]
Niyama [előírások]
Asana [testtartások vagy testgyakorlás]
Pranayama [légzés feletti uralom]
Pratyahara [érzékszervek feletti uralom- befelé tekintés]
Dharana [koncentráció, összpontosítás]
Dhyana [meditáció]
Samadhi [ megvilágosult tudatállapot]
Ez a stílus egy meglehetősen intenzív, atletikus formája a jóga testgyakorlásnak, melynek során a lélegzetet szoros összhangban tartva a testmozgással egy fokozatosan nehezedő, meghatározott gyakorlatsort követ.
A gyakorlás meglehetősen sok hőt termel, mely erős izzadással társulva hatékonyan méregteleníti az izmokat és a belső szerveket. Ennek eredményeképpen javul a vérkeringés, könnyedebbé, hajlékonyabbá és erősebbé válik a test, elcsendesül, megnyugszik az elme és az idegrendszer.
Az órák Patanjali tiszteletére az Ashtanga mantrával kezdődnek és a záró mantrával fejeződnek be.